Szárhalmi erdő

A Nemzeti Park különleges szépségű része a 412 ha kiterjedésű erdős-dombos Szárhalmi erdő, amely tulajdonképpen a Lajta-hegység nyúlványa és közel párhuzamosan fut a Fertő tó partjával nagyjából Balfig. A miocén kori lajtamészkőn, amely az alapkőzetet alkotja, középhegységi melegkedvelő növényzet alakult ki, miközben a domborzati viszonyait nézve (legmagasabb pontja 261 m) inkább a dombságokhoz sorolandó. A geológiai és éghajlati viszonyok részben hazánk kontinentális tájaival, részben a délies, szubmediterrán tájakkal tart rokonságot, mely az itteni erdők különlegességét eredményezi. A mérsékelt égövi lomberdők képét melegkedvelő, fényigényes, xerotherm molyhostölgyesek és a csertölgyek ligetes állományai, sokszor karsztbokorerdővé törpült szegélytársulásai váltják fel, melyek napsütötte lejtős-sztyepprétekkel váltakoznak. Ez a sajátos élőhely több száz növény fajnak ad otthont, köztük országosan ritka védett és fokozottan védett növényeknek is. Ezek közül néhány: boldogasszony papucsa ( Cypripedium calceolus), légybangó (Ophrys insectifera), bíboros kosbor (Orchis purpurea), sömörös kosbor (O. ustulata), vitéz kosbor (O. militaris), de ilyen a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), a hangyabogáncs (Jurinea mollis) stb. - és még sorolhatnánk oldalakon keresztül. Természetesen erre a változatos és egyedi növényvilágra gazdag állatvilág is épül.

Az oldal háttérhangja a Mezei poszáta.