Élőhely-rekonstrukciók a Fertő tónál
A Fertő délkeleti részén, a korábban sós víz áztatta területeken szikes rétek és legelő találhatók, tipikus sótűrő növényzettel,
melyben irán-turáni flóraelemek és bennszülött növények is felfedezhetők. Sajnos a hajdan gazdag madárvilágnak otthont nyújtó szikes tavak a lecsapolásokkal magyarországi részről
mind eltűntek. Ezért a Nemzeti Park ún. élőhely-rekonstrukciókat hozott létre, melyben az egykori természetes állapotokat modellezik. Ezen mesterséges szikes tavak és mocsarak kezelésénél abszolút a természetes folyamatokat rekonstruálják. A csapadékos, tavaszi időszakban nagy területeket borít a víz, mely a nyári időszakban a meleg hatására egyre jobban összezsugorodik, miközben a sókoncentráció jelentősen megnő, majd teljesen kiszárad a következő, őszi csapadékos időszakig. A kiszáradt tómederben és a tavakat övező szikes legelőkön rackajuhok,magyar szürkemarhák és ázsiai eredetű vízi bivalyok végzik "terület karbantartó munkájukat",a legelésükkel és taposásukkal. Emellett pedig turisztikai látványosságot is szolgálnak, ezek a már majdnem elfeledett ősi magyar háziállatfajták.
Ezen rekonstrukciós munkák hatására ismét megjelentek a szikes élőhelyekhez kötődő madárfajok, mintpl. a gulipán (Recurvirosta avosetta), a gólyatöcs (Himantopus himantopus), a széki lile (Charadrius alexandrinus), a nagy goda (Limosa limosa) stb.A rekonstrukciók szigetein pedig hatalmas sirály telepek alakultak ki, melyeken a ritka szerecsen sirály (Larus melanocephalus) is megtelepedett.
Ezek a területek kiváló pihenő és táplálkozó helyei lettek a különféle parti- és vizes élőhelyekhez kötődő madárfajoknak is. Így vonuláskor (tavasszal és ősszel) több ezres partimadár csapatok érkeznek ide messzi északi költő és déli telelő területeikről, hogy erőt és táplálékot gyűjthessenek. Ősz végén és télen pedig több tízezres vetési lúd és nagy lilik csaptok "szállják" meg ezen területeket. A rekonstrukciók értékét ezek mellett, az országosan is ritkaságoknak számító madárfajok is növelik, így pl. előfordult itt már a közép-ázsiai elterjedésű fehérfarkú lilebíbic (Chettusia leucura), a kis-ázsiai elterjedésű sivatagi lile ( Charadrius leschenaultii), a mediterrán elterjedésű vékonycsőrű sirály (Larus genei), az észak-amerikai elterjedésű vándorpartfutó (Calidris melanotos) stb.. Ezeken kívül szinte minden évben előfordul, a ritka tavi cankó (Tringa stagnatilis), a sárjáró ( Limicola falcinellus), a sarki partfutó (Calidris canutus) stb.
